3. fejezet

Idegesen bámultam az utcán járkáló és bámuló emberekre. Kicsit tartottam a médiától amióta bekerültem a versenybe.

- Minden oké? - mosolygott rám Harry, miközben végigsimított a combomon. A hideg egyből végigszaladt a hátamon. Ilyenkor áldom magam, hogy farmerre döntöttem és nem a miniszoknyára. Talán nem volt jó ötlet eljönni vele.

- I-igen. - dadogtam, miközben több-kevesebb sikerrel arrébb húztam a lábaimat. Elégedett vigyorra húzódott a szája, miközben az útra terelte a figyelmét. Idegesített  a viselkedése.

Pár perc alatt elértünk egy hatalmas házhoz. Nem értettem. Nem úgy volt, hogy moziba megyünk?

- Remélem nem gond, ha itt nézzük meg a filmet. Nem lenne annyi paparazzi, és nyugodtan tudjuk élvezni az estét. - hangsúlyozta ki az "élvezni" szót. Válaszként bólintottam egy nem túl meggyőzőt. Kipattant  a kocsiból, majd kulcsát az ujján pörgetve átsétált az én oldalamra. Minden egyes mozdulatát követtem. Lassan kinyitotta az ajtómat és kezét nyújtotta, hogy segítsen nekem a kiszállásban. Nagy kezét a derekamra helyezte, és úgy tolt finoman maga előtt a ház bejárata felé.

Az ajtó előtt megálltunk, a falnak támaszkodtam, Harry felém fordult és kiseperte az arcomból kósza hajfürtjeimet. Ekkor éreztem meg férfias, enyhén mentolos illatát. Teljesen belefeledkeztem. Lassan végighúzta kezét fedetlen nyakamon, majd közel hajolt  hozzám és egy finom puszit nyomott a szám sarkára, mire én összerezdültem és libabőrös lettem, amit ő is megérzett. Ismét elvigyorodott, hogy látja milyen hatással van rám. Megint az a mosoly..

Lassan kinyitotta az ajtót, majd maga elé engedett, s bevezetett a házba. Az a ház vetekedett a hotelünk nagyságával, amiben mostanában élünk. Harry lesegítette a kabátot rólam, miközben én a szobákat vizsgálgattam. Mögém került, kezeit a csípőmre helyezte és belecsókolt a nyakamba.
- Harry. - próbáltam kibújni szorításából, de ő nem engedett. - Ne csináld kérlek.

Nagy nehezen sikerült lefejtenem a karjait magamról, ő pedig a konyha felé indult, én pedig zavartan álltam egy helyben a nappaliban.

-  Hannah? - kiabált ki.
Utána indultam, nekitámaszkodtam az ajtónak. Harry blézere ujját felhajtva mosta a kezét. Izmai megfeszültek amikor elzárta a csapot. Egy törlő után nyúlt, és letörölte a vízcseppeket.
- Segítenél nekem? - simított végig már csupasz karjaimon a még mindig nedves kezével.
- Ühümm.. - válaszoltam tétován, majd a kezeimet megragadva magával húzott. Zavartan lépkedtem utána, majd a hálószobája előtt gyökeret vert a lábam. Harry elvigyorodott, kezeimet elengedte, amik lomhán a testem mellé omlottak.
- Melyiket szeretnéd? - jött ki a szobából három DVD-vel a kezében.
- Amerikai pite. - nevettem el magam, mire Harry arcán is megjelentek a kis gödröcskék.
Visszavonultunk a nappaliba, befészkelődtünk a kanapéra egy hatalmas takaró alá egy tál popcorn és üdítő társaságában.
Harry karja végig a vállamon pihent, de nem bántam. Végre valaki közeledik felém. Rettentően élveztem a társaságát, csodálatos fiú. Szinte végignevettük az egész filmet.

- Vissza tudsz vinni a hotelbe? - kérdeztem, miközben a kabátomat húztam magamra és a cipőimet vettem fel.
- Csak ha kapok ide egy kis puszit. - mutatott a szájára, miközben a kabátját kutatta.
- Rendben. Van a közelben egy buszmegálló? - kezdtem el kutakodni a táskámban, majd elfordítottam a kilincset és gyorsan kiléptem az ajtón. Harry felkapta magára a cipőit, és utánam rohant.
- Látom te nehéz eset vagy. - vigyorgott. - Mehetünk?
Megragadta a kezemet, ujjainkat összekulcsolta. Hiába próbáltam kiszabadítani magam hosszú ujjai közül, erősen szorított. Kinyitotta nekem az ajtót, majd elindultunk.

Fekete magassarkúmmal a kezemben vánszorogtam fel a hotelünk lépcsőjén. 

Táskámban a kulcsaimat kutatva álltam meg, és egyből átfutott rajtam a hideg. Majdnem szívinfarktust kaptam, mikor megláttam, hogy az ajtóm nyitva van és bent gyenge fény pislákolt.

Egyből a fiúk szobája felé vettem az irányt, és idegesen kopogtattam az ajtójukon.

- Mi van már? - nyitotta ki Josh egy ásítás közepette, és kidugta a fejét. - Jaj ne haragudj.

- Valaki van a szobámban és nem merek bemenni. - néztem rá a sírás szélén. 

- Öhm.. menj be nyugodtan. Nem hiszem, hogy én kellenék oda. - mosolygott, de látta, hogy én nem fogok elmozdulni onnan. Kilépett az ajtón, és ekkor láttam meg a felsőtestét. Hirtelen a szavam is elállt, és szégyenlősen elmosolyodtam. Josh elindult és elkísért a lakosztályomig. Nagyon óvatosan kinyitotta az ajtót, és betolt maga előtt.

A lélegzetem is elállt a látványtól. A pislákoló fényt a gyertyák száza okozta, az egész szoba tele volt vele.

Josh lassan kioldalgott és becsukta maga után az ajtót.

Kicsit beljebb lépkedtem, ekkor láttam meg az ágyamon heverő Georgeot. Mellkasa lassan emelkedett, biztos voltam benne, hogy alszik. Ledobtam a cipőimet és a táskámat az ajtóba és elindultam az ágy felé.

Óvatosan felmásztam és lefeküdtem George háta mögé. Lassan elkezdtem a haját birizgálni, miközben másik kezemet a dereka köré fontam. Nagyot sóhajtott, majd felém fordult.

- Meg akartalak lepni. Nem gondoltam, hogy ilyen sokáig elhúzódik. Ugye..?

- George ne csináld. Tudod, hogy sokat jelentesz nekem. - mosolyodtam el, miközben ő közelebb húzódott hozzám és az arcomat simogatta.

- Sajnálom a tegnap estét. Csak néha túlspilázok mindent, és félek hogy elrontom ezt az egészet. Egy érzelmi nyuszi vagyok, tudom. - mondta savanyúan és megszüntette velem a szemkontaktust.

- Nincs miért aggódnod. - mondtam, majd lecsökkentettem a közöttünk lévő távolságot nullára, végigsimítottam a tarkóján és a számat az övére tapasztottam. Először meglepődött, de utána egyből viszonozta a lépésemet.

*

- Irány öltözni! - küldött vissza a szobámba JJ. - A város legnagyobb bulijába készülünk. Valami szexiset vegyél fel. - kacsintott, majd becsukta az ajtómat.

Fél órán át válogattam, mire végre a kezembe került egy megfelelő darab. 

Elrendeztem magam, egy finom sminket felkentem, a hajamat kiengedtem, majd vártam míg a fiúk megérkeznek hozzám. Régen buliztam már egy jót. Ki kell használni ezt az időt, amíg velük élhetek együtt, bár ez már úgysem tart sokáig. Aggódom. Nem lesz annyi időnk egymásra George-al, mint itt. Nem tudunk nap mint nap a kanapén fetrengeni a melegítőnkben. Minden nap a legjobb formánkat kell hoznunk, miközben ez egyre nehezebb lesz. És ott van Harry is. Csodálatos fiú, megértjük egymást, de félek, hogy ő többet vár el tőlem. 

- Készen vagy? - lépett be George egy laza pólóban és a kabátjával a karján, oldalán a többiekkel.

- Ez aztán.. - mért végig Josh, mire én zavaromban inkább a blézeremért indultam. Felkaptam a táskámat, majd kiviharzottam a szobából. Nem vagyok ahhoz hozzászokva, hogy ennyien dicsérjenek.

Magassarkúmban lassan lépkedtem le a lépcsőn, oldalamon a fiúkkal. Mikor kiléptünk a hotelből egyből felénk rohantak a paparazzik, riporterek kérdezgettek, mikor George megragadta a kezem és erősen szorította. Elmosolyodtam, majd sorban beültünk a limuzinba.

A szórakozóhely előtt hatalmas tömeg volt. Mindenki azért állt ott, hogy bejusson, ki tudja mennyi ideje. Mi elmentünk a hosszú sor mellett, miközben szidtak minket az elsőbbrendőségünk miatt, majd a biztonsági őr egyből beengedett minket. Leültem az előre lefoglalt boxunkba, míg a fiúk hoztak egy kis kezdő löketet, hogy megadja a buli hangulatát.

Mikor már kellően megalapoztuk a ma estét, Josh felkért táncolni. Hihetetlen jól éreztem magam, de ennek valószínűleg az alkohol mennyiség is közrejátszott ami a vérembe került. Egyre feloldottabbnak éreztem magam. Egyre jobban belelendültem a táncolásba.

Helyet foglaltam a pult előtti bárszéken két férfi között. Életem egyik legnagyobb hibája volt..

- Egy whiskyt kérek. - mosolyogtam kedvesen, mikor az egyik férfi felém fordult.

- Jake vagyok. Kit tisztelhetek benned? - ömlött belőle az alkohol szag.

- Hannah. - vettem át az italomat, majd mikor le akartam szállni, a túloldalon ülő férfi megragadta az alkarom.

- Elszórakozunk egy kicsit. - nevetett, majd Jake-el kivonszoltak a tömegből.

Nem láttam sehol Georgeot. Kétségbeesetten kapálóztam, semmi esélyem nem volt. Mind a ketten sokkal erősebbek voltak nálam.

Kilöktek a sikátorba, majd Jake nekiszorított a falnak. Ruhám alját kezdte egyre inkább felfelé húzni, miközben a nyelvét próbálta beleerőszakolni a számba.

- Segítség! - sikítottam. Remegtem a sírástól és a félelemtől. Hiába próbáltam szabadulni, nem sikerült. Minden lélegzetvételem után sikítottam, ordítottam, de nem volt semmi haszna. Nem hallott meg senki.

- Fogd már be te ribanc! - rántotta meg a karom Jake. - Arthur fogd le! - kiabált a társának.
Hatalmasokat dörgött az ég, az eső pedig zuhogni kezdett. Egyre félelmetesebbé vált az egész.

- George! - kiabáltam utoljára, hiszen közvetlenül ezután Jake hihetetlen erővel megpofozott, aminek a következtében a földre zuhantam.

- Kelj fel, vagy még egyet adok. - szűrte a fogai között, miközben a karomat szorította. Teljesen el voltam gyengülve. Lehetetlennek gondoltam, hogy lábra álljak. Megkaptam a következőt is. Nekicsapódtam a sikátor falának, szédülni kezdtem. Éreztem, hogy a fejemen valami végig folyik, de nem bírtam felemelni a karom, hogy megnézzem mi az. Remegő kézzel tartottam magam, hogy ne zuhanjak össze.

Gyors lépések hangját hallottam, miközben Arthur rángatott fel a földről. Ismerős hajfürtöket pillantottam meg, majd mikor közelebb ért egyből felismertem. Zöld szemei az éjszakai sötétségben is világítottak. Kezeit ökölbe szorította és nekiesett Jakenek. Hihetetlen erővel ütni kezdte, nem hagyott neki időt, hogy vissza tudjon adni bármit is. Az engem tartó férfi egy ideig megrökönyödve nézte az eseményeket, majd elkezdett kifelé húzni a sikátorból egy parkoló autó felé.
- Harry! - ordítottam, mire a megmentőm megfordult. Hihetetlen erővel tépett ki Arthur karjai közül, maga mögé utasított, majd miután mind a két támadóm a földön kúszott a fájdalomtól futni kezdett. Rettentően jól esett, ahogy vérző sebeimen végigcsurogtak az esőcseppek. Maga után húzott, de én nem tudtam tartani vele a lépést. Kezem kicsúszott az övéből és összeestem. Alig érzékeltem valamit a világból. Harry a térdem alá nyúlt, másik kezével a hátamat tartotta úgy rohant tovább, majd beültetett egy limuzinba, ő pedig bemászott mellém.
- Haza! - utasította a sofőrt, aki egy bólintás után elindult.

- Hol fáj? - nézett rám aggódóan. Szemei az újdonsült sebeim között cikáztak.
Nem tudtam neki válaszolni. Fejemet ráhajtottam az ülés fejtámlájára, de azon is alig bírtam rajta tartani. Harry befészkelte magát mellém, fejemet a vállára helyezte, karjával a vállamat szorította.

" A kocsi lefékez.
Az ajtó becsapódik.
Az esőcseppek mossák az arcomat.
Harry berúgja az ajtót, miközben engem tart a karjaiban.
Valami puhát érzek, majd elsötétül minden. "

Az estéről ennyi emlékfoszlányom maradt meg.

- Harry. - nyögtem fel reggel. A nap az arcomra sütött, bántotta a szememet. Pár másodperc múlva megszűnt a fény. Lassan összeszorítottam, majd kinyitottam a szemeimet. Harry előttem guggolt, féloldalas mosolyra húzta a száját. Nagyon jól állt neki.
- Hol fáj? - kérdezte megint. Lassan feltámaszkodtam a könyökömre, onnan pedig segített felülni. Egy szintbe ereszkedett velem, majd a sebeimet kezdte vizsgálni. Lepillantottam, ekkor tűnt fel, hogy nem a tegnapi ruhámban vagyok. Egy kék ing volt rajtam. Feltételeztem, hogy az övé. De hogy adta rám?

Harry szó nélkül kiment a szobából, majd egy vizes ronggyal és egy kenőccsel a kezében jött vissza.
- Lehet.. sőt biztosan fájni fog. Sajnálom. - mondta, majd egyik kezével az állam alá nyúlt és elkezdte kitisztítani az egyik sebet a szememnél. Hihetetlenül fájt. Megszorítottam Harry térdét, mire ő elmosolyodott. - Nem akartam.
- Köszönök mindent.
Nem mondott rá semmit. Amikor legutóbb itt voltam nem így viselkedett.
- Honnan tudtad, hogy merre vagyok?
- Végig ott voltam a klubban. Láttam, amikor leültél és italt kértél, de utána elvesztettelek. Körbe jártam az egész helyiséget, beleértve az emeleteket is. Akkor hallottam meg a sikoltozásokat. A többit pedig tudod.
- El sem merem gondolni, mi lett volna, ha nem vagy ott. - gyűltek a könnyek a szemembe.

Harry megfogta a kezem és a nyaka köré emelte. Feltérdelt, így megint egy magasságban voltunk. Közelebb hajolt hozzám, ajkait finoman az enyéimre nyomta. Pár könnycsepp végigcsurgott az arcomon, ezzel megízesítve a csókot. Mozdulatlanságom miatt el akart húzódni tőlem, ám én a tenyeremet rászorítottam a nyakára és visszarántottam. Harry vadabbul kezdett felém közeledni.
- Harry. - tettem a mellkasára a kezem, ezzel megszakítva mindent. - Nem lehet. - suttogtam, mire Ő nem törődve mind ezzel, megint megcsókolt.

2. fejezet

Hannah szemszöge

- Szobaszerviz! - kiabált egy éles férfi hang az ajtóból. Szemeim azonnal kipattantak, de mozdulni alig bírtam. Pár másodpercig csak bámultam a beszűrődő fényben lebegő kis porszemcséket, majd nagy erőt véve magamon feltápászkodtam.
- Szobaszerviz! - ordították lassan kintről. A férfi hangja egyre inkább kezdett ismerőssé válni számomra. Lábaimat beledugtam a mamuszomba és elkóvályogtam az ajtóig, majd félig-meddig nekitámaszkodva kinyitottam. 

- George?! - néztem nagyot. 

- Mégis kire számítottál? - nyomott egy finom puszit az arcomra, majd betolta a kis kocsit, ami tele volt rakva a reggelinkkel és a minden napos kávénkkal.

Rávetettem magam az ágyamra és beburkoltam magam a takarómmal. Nem akartam senkivel találkozni. Azt reméltem, hogy egyedül leszek egész nap. George odanyújtotta nekem a kávémat, mire felültem és egy nagyot kortyoltam belőle. Magam elé bámultam unottan, miközben a csésze mintáját próbáltam a körmömmel eltávolítani róla.

- Elmenjek? - bámulta kissé szomorúan az ujjaim mozgását. 

- Ne haragudj, csak.. csak most keltem. - kapargattam tovább a csészémet, miközben lassan felszürcsöltem annak egész tartalmát.

- Hányadika is van? - próbálta kipiszkálni szűk farmerzsebéből a telefonját.

- 27. - válaszoltam egy nagy sóhajtás közepette, ő pedig felült mellém az ágyra, vállamon átrakta a kezét és magához húzott. 

- Sajnálom. Itt vagyok. Ha akarod egész nap itt maradok veled. - simított végig az arcomon, mire pár könnycsepp cikázott végig rajta az államig.

Egyedül ő tudja, hogy mi történt velem a múltban. Senkinek sem mondtam. Csak neki. Benne teljesen megbízom. A mi kapcsolatunk rettentő különleges. Már rég túlléptük a barátság zónát, de nem vagyunk együtt.

- Fel sem tudom fogni, mit érezhet ilyenkor az ember. De próbálom. - mosolygott és még erősebben magához szorított.

Nem mindenki tudja, milyen elveszíteni egy családtagot. De én mindenen túlteszek. Ma van a tizedik éve, hogy elvesztettem őket.

A szüleim egyik évben arra határoztak, hogy elutaznak a házassági évfordulójukon, és megünneplik ott, ahol nászúton voltak. Engem a nagynénémre bíztak. Megígérték, hogy amint odaérnek felhívnak. Egyik éjszaka, hajnali kettőkor a rendőrség hívta a nagynénémet, hogy a szüleim belehajtottak a kocsival egy bolt kirakatába, de holttestet nem találtak. 

Nem értettem mért történik velem mindez. Kilenc éves fejjel hatalmas fájdalmat okozott ez az egész. Sokáig képtelen voltam feldolgozni. A nagynéném pár nap alatt összepakolt mindent és átköltöztetett magához. 

Anyáék azóta sem hívtak, nem jöttek haza. Elhitettem magammal, hogy meghaltak. De mindig ott fog motoszkálni a fejemben az a gondolat, hogy mi van, ha nem.. ?

George egész nap azon volt, hogy megpróbáljon felvidítani, ami végül is sikerült neki. Rajzfilm maratont tartottunk, mint minden vasárnap, az előző esti fellépések után, levezetésképp.
- Mit szólnál egy esti vacsorához? - kérdezte egy szégyenlős mosoly kíséretében.

Mielőtt válaszolhattam volna Josh egyenesen beesett az ajtómon, éppen meg bírt állni anélkül, hogy behuppanjon közénk.

- Elnézést, hogy megzavartam a romantikázást, de most rendelünk pizzát. Csatlakoztok?
Kérdően néztem George-ra. Már régóta vártam arra, hogy egy kis időt tölthessünk kettesben is. Nem jó, hogyha minden pillanatunkat megszakítja az egyik idióta. Félreértés ne essék, imádom őket. Náluk jobban senkit sem szeretek, de azért mégis kéne nekünk is pár szabad perc.
- Persze. - mondta végül George. Josh lassan kislattyogott a szobából, én pedig kicsit csalódottan a fürdő felé vettem az irányt.
- Ugye nem gond? - fogta meg a karom, és mélyen a szemembe nézett.
- Reméltem kettesben leszünk ma este. De nem gond. Tudod, hogy szeretek velük hülyéskedni. Legalább a mai napon is felvidítanak. - mosolyogtam és bementem a fürdőbe. Egy kicsit összekaptam magam, hogy mégse nézzek ki úgy, mint a mosott rongy. Gyorsan felkötöttem a hajam, átvettem a kedvenc, lyukas melegítőmet egy farmerra és kiviharzottam a nappaliba.

Georgeal átvonultunk a fiúkhoz, ahol már ott volt a pizza és jó pár doboz sör.
- Üdvözlünk a Union J legénylakásában. - karolt át a vállamon Jaymi. 
- Ami itt történik, az örökké a szoba falai közt marad. - kacsintott rám JJ.
Leültem George-al az asztal mellé, miközben Jaymi bekapcsolta az egyik kedvenc számomat. Erre mindannyian hangos éneklésben törtünk ki, majd táncolni és ugrálni kezdtünk. Josh odalibbent mellém és a kezembe nyomott egy whiskys poharat, amit én egyből le is húztam. Nem is értettem, mi ütött belém. Sosem voltam egy bulizós fajta, és nem is éreztem szükségét, hogy a bárok törzsvendége legyek. Most viszont úgy éreztem, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom. Ki kell élvezni.
- Látom téged sem kell félteni. - vigyorgott rám George, miközben ő is követte a példámat.

Tánc közben karjaimat George nyaka köré fontam, ő pedig folyamatosan az arcomat puszilgatta, miközben mélyen a szememet fürkészte.
- Mivel érdemeltelek ki? - vigyorgott, mire én közelebb hajoltam hozzá és finoman megcsókoltam a nyakát.
- Köszönöm ezt az egész napot. - suttogtam a fülébe, ő pedig csak elmosolyodott.
Miután már végképp nem tudtuk megmozdítani egy végtagunkat sem, - amihez valószínűleg a pia is közrejátszott - mindannyian lerogytunk a kanapéra és az ágyakra.
- Na és akkor most ti hogy is vagytok? - kérdezte Jaymi a szemöldökét húzogatva.
- Majd mi azt tudjuk. - tört ki hülye nevetésben George.
Nem értettem ezt a kijelentést. Most engem szégyell, vagy csak nem biztos?
- Bocsánat. - másztam ki zavartan George és JJ közül. 

Amilyen gyorsan csak tudtam kivánszorogtam a folyosóra. A falnak nekitámasztottam és lecsúsztam rajta. Ott ültem a tövében, lábaimat felhúzva.
- Minden rendben? - guggolt le elém Josh, miközben a vádlimat simogatta.
- Nem értem, hogy most akkor mi van. Össze vagyok zavarodva.
Josh lenyomta a lábaimat, így közelebb férkőzött hozzám.
- Eddig nem is vettem észre, hogy milyen szép vagy. - vigyorgott.
- Azért mert most részeg vagy. - nevettem, és próbáltam a kezeit lefejteni magamról.
- Nagyon szerencsés fiú. - hajolt közelebb, mire én próbáltam tőle elhúzódni.
- Igen az vagyok. - rángatta le rólam George, majd Josh visszafordult, kapott egy hatalmas ütést az arcára, mire az ijedtségtől felsikoltottam.
- Mit művelsz? - hajoltam le a földön fekvő Joshoz, akinek az orra is vérzett az előbbi akciótól. 
- Mi történt itt? - rohant ki JJ a szobából. - Ugye nem bántott egyikőjük sem? - nézett végig rajtam, miközben Jaymi bekísérte Josht a szobájukba.
- Nem. Minden oké. - mondtam ki nagy nehezen, majd az összes fiú visszament.
Úgy éreztem, nem lenne szerencsés, ha megint csatlakoznék hozzájuk, ezért a saját lakosztályomba vonultam.

*

Telefonom hangos csörgésére ébredtem. Szemeim azonnal kipattantak, és szörnyű fejfájás lett úrrá rajtam. A telefont nehézkesen a fejemhez emeltem, majd halkan beleszóltam.

- Ne haragudj, felébresztettelek? - szólt bele egy ismerős hang.

- Igen, de semmi gond. Már épp ideje volt felkelnem. Megtudhatom, kivel beszélek?

- Jaj, bocsánat. Harry vagyok. Harry Styles, a próbáról. - elmosolyodtam. 

- Honnan tudod a számom kedves, "Harry Styles a próbáról"? - nevettem el magam, és hallottam, hogy a vonal végén ő is.

- Hát tudod, elég jóban vagyok Olly barátunkkal. Remélem nem gond.

- Dehogy. És, mit szeretnél?

- Nem ejtenénk meg a múltkori beszélgetésünk folytatását? Esetleg egy mozi kíséretében?

- De, persze. Mért is ne? És mikor?

- Délre érted megyek, mert úgy hallom nem vagy még a toppon. - éreztem a hangján, ahogy elmosolyodik. - És akkor meg is ebédelünk, ha éhes vagy.

- El sem tudod képzelni mennyire. Akkor délben. - mosolyogtam, és bontottam a vonalat.

Gyorsan összekaptam magam, majd az ajtón kirohanva csaptam be maga után és siettem le a recepcióra, hogy lemondjam az ebédemet, és a minden napos délutáni szelet sütimet is.

- Hová mész? - hallottam magam mögül George hangját.

- Harryvel találkozok. Majd ha visszaértem, szeretnék veled beszélni. - mondtam, miközben aláírtam pár papírt és felvettem a postám.

- Styles? - nézett rám savanyúan.

- Igen. Mennem kell, itt van. Szia. - hadartam el és kirohantam az ajtón. Mielőtt beszálltam a kocsiba, visszanéztem. George idegesen belecsapott a recepciós pultba, majd elrohant onnan.

- Szia. - üdvözölt nagy mosollyal Harry, majd a csomagomat hátra dobva, elhajtottunk.